Maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem,

Na jó, valahol a Fekete-Afrikában, vagy esetleg a messzi Patagóniában, de a közelben biztosan nem. Gondolják csak meg! Először is, már maga ez a lehetetlen név — Anyiszij. Láttak-e már valaha is olyat, hogy egy tiszteletre méltó egyént, hadsegédet vagy akár hivatalvezetőt Anyiszijnak hívtak volna?

Ez a név eleve gyanúsan hangzik, rögtön a tömjénszagú, ájtatos képmutatókat juttatja az ember eszébe. Na és a családneve! Kész röhej. A dédapjáról, egy falusi diakónusról maradt rá ez a szerencsétlen családi név.

[Eraszt Fandorin - 5.] - PDF Free Download

Amikor Anyiszij eme őse a papi szemináriumot végezte, a rektor atya eltalálta, hogy a majdani egyházi tisztségviselők rosszul hangzó nevét lecseréli valami ildomosabbra. Az egyszerűség kedvéért, na meg kényelemből, az egyik évben kizárólag az egyházi ünnepekről nevezte el a szeminaristákat, a maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem évben a gyümölcsök kerültek sorra, a dédapjára meg a virágos év jutott.

Volt, aki Jacintov lett, volt, aki Mimozin, más meg Boglarkin. A dicső előd a szemináriumot ugyan nem végezte el, ám ezt az idióta családnevet az utódaira hagyományozta. Még jó, hogyTulipanov lett, nem pedig, mondjuk, Pitypangov. De ez még csak hagyján. Hanem a külseje! Először is a füle: olyan elálló, mint a bilié.

Ha fel akarod húzni a sapkát, nem tűri, mindenáron ki akar bújni alóla, s úgy néz ki, mintha csak arra lenne kitalálva, hogy a sapkát tartsa. Túlságosan merev, porcogós.

Régebben előfordult, hogy Anyiszij hosszasan bajlódott a külsejével a tükör előtt. Így is, úgy is igazgatta, kétfelé fésülte szándékosan hosszúra növesztett haját, hogy eltakarja lapátfüleit — jobb is lett egy kicsit, legalábbis ideiglenesen.

De amikor az egész testét pattanások lepték el s ennek már három éveTulipanov eltüntette a tükröt a padlásra, mert végképp elege lett abból, hogy a saját undorító pofáját bámulja. Anyiszij hajnalok hajnalán kelt, hogy időben beérjen a hivatalba, télen pedig majdhogynem éjszaka.

Hosszú utat kellett megtennie. A diakónus papáról rámaradt házikó a Pokrovszkij-kolostor mellett állt, közvetlenül a Szpasszkij-városkapunál. A Sivár-közön, a Tagankán át, a rosszhírű Hitrovka mellett vitt az útja a hivatalba, a csendőrparancsnokságra, úgy egy órába telt, ha kilépett.

De ha, mint most is, fagyott, s az maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem tükörsima jégkéreg borítja, nagy a baj — ócska félcipőjében és vékonyka köpenyében nem érezte magát valami kellemesen. Vacog az ember foga, az egykori szebb időkre próbál emlékezni, a gondtalan kamaszkorra, a mamára, Isten nyugosztalja. Tavaly, amikor Anyiszij beállt a kopókhoz, sokkal könnyebb volt.

A fizetése tizennyolc rubel, plusz a túlóráért és az éjszakai ügyeletért kapott pótlék, s még az is előfordult, hogy megtoldották némi utazási támogatással.

Volt olyan, hogy akár harmincöt rubelt is összeszedett egy hónapban. De Tulipanov, ez a szerencsétlen flótás, nem tudta megtartani ezt a biztos kenyérkereső helyet. Maga Szvercsinszkij alezredes jelentette ki, hogy tehetségtelen ügynök, s egyébként is mamlasz.

Már markában érezte a pénzt az uzsorás, amikor lecsaptak a budapesti rendőrök

Először azzal vádolták, hogy elhagyta az őrhelyét hogy is ne hagyta volna el, s ne ugrott volna haza, amikor Szonyka nővére reggel óta nem kapott enni?

Azután még rosszabb kockázatmentes létra stratégia bináris opciókhoz a helyzet, amikor Anyiszij futni hagyott egy veszélyes forradalmárnőt. Benatex opciók konspirációs lakás ellenőrzését célzó akció idején a ház mögötti udvaron, a hátsó kijáratnál posztolt.

Mindenesetre, a biztonság kedvéért — fiatal korára tekintettel — Tulipanovot nem vonták be közvetlenül a letartóztatási akcióba. A sors persze úgy hozta, hogy a letartóztatással megbízott rendőrök, ezek a tapasztalt kopók, akik ismerik a mesterség minden csínját-bínját, futni hagytak egy diáklányt. Anyiszij csak azt látta, hogy egyenesen felé fut egy szemüveges kis nő, maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem arca rémült, elkeseredett.

Но эти вот двое ничего не знали о Черном солнце, и теперь он уже слышал их вопрос, обращенный к нему: Что ты. Он дал единственный ответ, на который был способен; Я -- Вэйнамонд. Последовала пауза (как много времени требовалось этим существам, чтобы сформировать мысль!), и после нее вопрос -- что было странно -- повторили.

Csak állt, mint a sóbálvány, s nézett utána. Még csak a sípjába se fújt bele. Ezért az égbekiáltó mulasztásért végleg ki akarták tenni a szűrét, de a főnökségnek megesett a szíve az árván, s lefokozták küldöncnek. Így most Anyiszij igen szánalmas hivatali pozíciót foglalt el, ami ráadásul szégyenletes is iskolázott ember számára, aki elvégezte a reálgimnázium öt osztályát. S ami a legszörnyűbb, a jövő is teljesen kilátástalan. Egész életedben csak lótsz-futsz, mint egy szánalmas suplenc, sosem lesz semmilyen rendfokozatod.

Mindenkit keserűséggel tölt el, ha húszéves korában keresztet vethet magára, de igazából nem is a becsvágyról van szó. Opció foglalkozik ezzel csak megélni tizenkét maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem fél rubelből. Anyiszijnak magának sok mindenre nem is lenne szüksége, de Szonykának nem lehet megmagyarázni, hogy befuccsolt az öccse karrierje. Mindig kell neki egy kis vaj, egy kis túró, s időnként egy kis csokival is meg kell örvendeztetni.

No meg a tűzifa, manapság már három rubelbe kerül egy százseny. Szonyka ugyan félkegyelmű, de nyüszít, amikor fázik, meg még sír is. Szonyka csak meregette aprócska malacszemeit, álmosan a testvérére mosolygott, és ezt gügyögte: — Nyiszij, Nyiszij. Az asztalra tette a szokásos maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem Szicsihának, a szomszédasszonynak, aki időnként ránézett a nyomorultra. Sebtében elmajszolt egy kis száraz kenyeret, ivott rá egy kevés hideg tejet, s már indulni is kellett ki a hidegbe, a hóviharba.

Miközben a behavazott, üres telkeken át a Taganka felé botladozott, s percenként vesztette el az egyensúlyát, Tulipanov igencsak sajnálta magát. Nem elég, hogy ágrólszakadt, csúnya és tehetségtelen, még itt van Szonyka is, egy egész életre koloncnak a nyakán.

[Eraszt Fandorin - 5.] - PDF Free Download

Elátkozott egy alak, soha nem lesz se felesége, se gyerekei, se kényelmes otthona. Anyiszij gyerekkorától fogva szerette ezt az maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem nem meleg, száraz helyen van, hanem közvetlenül a külső falon, kitéve az időjárás viszontagságainak nap égeti, szél fújjacsak az esőtől és hótól védi egy apró kis fedél, fölötte pedig egy fakereszt.

Már messziről látni a mécses apró üvegedényben pislákoló, gyenge fényét. Jóleső látvány — különösen, ha sötétben, hidegben, süvítő szélben nézed. De mi fehérlik ott a kereszt felett? Egy kis fehér galamb! Csak ül, csőrével a szárnyacskáit tisztogatja, rá se hederít a hóviharra.

A megboldogult mamácska szerint, maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem mélységesen hitt mindenféle előjelben, a kereszten ülő fehér galamb szerencsét és váratlan örömöt jelent. De hát miféle szerencse is érhetné egyáltalán?

A szél pedig egyre csak kavarja a havat. Hú, de hideg van! Azt is mondhatnánk, Tulipanovnak szerencséje volt. Jegor Szemjonics törvényszéki iktató, aki a küldeményekért felelt, rásandított Anyiszij kétes kinézetű köpenyére, s fejét csóválva egészen jó feladatot adott neki egy meleg helyen. Nem kell futkosni a város egyik végéből a másikba, küzdeni a széllel a végtelennek tűnő utcákon. Csak egy jelentésekkel és dokumentumokkal teli dossziét kell eljuttatni Eraszt Petrovics Fandorin úrnak, a főkormányzó úr őexcellenciája különleges megbízatású hivatalnokának.

Átadni, s aztán várni, hátha lesz válaszküldemény az udvari tanácsos úrtól. Ez így rendben is van, erről lehet szó.

Anyiszij felélénkült, s egy szempillantás alatt elvitte a küldeményt, még fázni sem volt ideje. Fandorin úr egészen közel lakott, ugyanitt, a Malaja Nyikitszkaján bérelte von Evert-Kolokolcev báró udvarházának egyik különálló szárnyát.

Anyiszij rajongott Fandorin úrért. Távolról, szégyenlősen, áhítattal, álmában sem remélve, hogy ez a nagy ember valaha is tudomást vesz az ő tulipanovi létezéséről. Az udvari tanácsos különös reputációnak örvendett a csendőrparancsnokságon, annak ellenére, hogy Eraszt Petrovics egy másik hivatalnál dolgozott.

Maga a moszkvai rendőrfőparancsnok, Jefim Jefimovics Baranov őfőméltósága, altábornagy létére sem röstell bizalmas tanácsot kérni a különleges megbízatású hivatalnoktól, vagy akár protekciót kijárni nála. Hát hogy is ne, hiszen mindenki, aki csak valamennyire is járatos a moszkvai nagypolitikában, tudja, hogy az ősi főváros atyja, Vlagyimir Andrejevics Dolgorukoj herceg különleges elbánásban részesíti az udvari tanácsost, és hallgat a véleményére.

Fandorin úrról a legkülönfélébb hírek terjengtek: például az, hogy kivételes képességgel rendelkezik — mindenkin átlát, s bármely, még a legkifürkészhetetlenebbnek tűnő titkot is képes megfejteni. Megbízatása szerint az udvari tanácsosnak az volt a feladata, hogy a főkormányzó szeme legyen mindenféle titkos moszkvai ügyekben, melyek a csendőrség és a rendőrség tudomására jutottak. Éppen ezért Eraszt Petrovicsnak minden reggel megküldték a szükséges információkat Baranov tábornoktól és a csendőrparancsnokságról — általában a főkormányzó házába, a Tverszkajára, de előfordult, hogy az otthonába, mivel az udvari tanácsos munkaideje teljesen kötetlen volt, s ha úgy akarta, egyáltalán be sem kellett mennie a hivatalba.

Nos, ilyen jelentős személyiség volt Fandorin úr, aki mindemellett egyszerűen, minden fontoskodás nélkül viselkedett. Anyiszij két alkalommal vitt neki küldeményt a Tverszkajára, s teljesen lenyűgözte e befolyásos ember barátságos modora: nem alázza meg a kisembert, tisztelettel beszél vele, mindig hellyel kínálja és magázza.

Ráadásul nagyon is érdekes dolog közvetlen közelről látni egy legjobb kereskedési robot 2020 valakit, akiről Moszkvában tényleg fantasztikus hírek keltek szárnyra. Azonnal látszik, hogy különleges ember. Az arca szép, sima és fiatal, hollófekete haja azonban a halántékán teljesen ősz. Nyugodtan és halkan beszél, egy kicsit dadog, de minden szava átgondolt, s látszik, hogy nem szokta ugyanazt kétszer elmondani.

Olyan úr, aki nagy hatással van az emberekre, az egyszer biztos. Tulipanov még egyszer sem járt az udvari tanácsos otthonában, ezért, amikor belépett a kovácsoltvas kapun, melynek a tetején egy korona díszelgett, kissé megilletődve közeledett az elegáns, földszintes épületszárnyhoz.

Если б он мог, то охотно выскочил бы из этой мчащейся машины, даже ценой прощания со всеми своими мечтами. Не только страх подавлял его, но и ощущение невыносимого одиночества. Все, что он знал и любил, осталось в Диаспаре; возможно, он никогда больше не увидит свой мир, даже если впереди никакие опасности не грозят. Как никто на протяжении многих веков, он ощутил горечь прощания с родным домом.

Egy ilyen különleges embernek valószínűleg a lakása is más, mint a többié. A faragott tölgyfa ajtó kinyílt. A küszöbön egy alacsony, ferde szemű, dundi arcú, fekete tüskehajú, keménykötésű ázsiai férfi állt. Aranysújtásos zöld libéria volt rajta, s valamiért gyékényszandált viselt.

A szolga elégedetlenül szögezte tekintetét a látogatóra, s ezt kérdezte: — Micoda kerr? Valahonnan a ház távoli részéből felhangzott egy csengő női hang: — Masza! Hányszor mondjam még? Maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem ázsiai dühösen sandított valahova hátra, s kelletlenül dörmögte Anyiszijnak: — Mi teszik neked?

Tulipanov egy tágas előszobában találta magát, érdeklődéssel pillantott körbe, s az első percben csalódást érzett: nem látott kitömött medvét a névjegykártyák elhelyezését szolgáló ezüsttálcával, és hát miféle úri lakás az, ahol nincs kipreparált medve? Vagy a különleges megbízatású hivatalnokhoz nem járnak látogatóba?

Egyébként, ha medve nem is volt, az előszoba igen jól mutatott, egy üveges szekrényben különféle furcsa harci eszközök álltak: mindegyik fémlapocskákból készült, bonyolult monogrammal a páncélzatán, s a bogarak fejére emlékeztető szarvas sisakkal. A belső szobákba vezető ajtó mögül, ahová a küldöncnek természetesen tilos volt belépnie, egy földig érő selyemköntöst viselő gyönyörű hölgy pillantott ki.

Усыпальница Ярлана Зея появилась как раз в это время, заменив собой какую-то очень громоздкую круглую конструкцию, которая возвышалась на месте слияния всех улиц. Олвин, в сущности, никогда не верил легендам о непостижимой древности усыпальницы, но теперь ему стало ясно, что легенды, похоже, говорили правду. -- Но ведь. -- Олвин был просто сражен внезапно пришедшей ему на ум мыслью,-- ведь мы можем изучать это вот изображение в деталях. точно так же, как мы разглядывали и современный нам Диаспар.

A szépségnek érdekes frizurába rendezett, dús, fekete haja volt, kecses ívű nyakát fedetlenül hagyta, számos gyűrűvel ékesített fehér kezét összefonta telt keblén. A hölgy hatalmas fekete szemével csalódottan pillantott Anyiszijra, s klasszikus metszésű orrát kissé felhúzva így szólt: — Eraszt, hozzád jöttek. A hivatalból. Anyiszij némileg elcsodálkozott, hogy az udvari tanácsos nős, bár, tulajdonképpen, semmi különös nincs abban, ha egy ilyen embernek királynői tartású, gőgös tekintetű, gyönyörű felesége van.

Madame Fandorin arisztokratikusan elnyomott egy ásítást, majd visszavonult, egy perc múlva pedig az előszobában maga Fandorin úr jelent meg. Ő is köpenyben volt, de nem vörösben, hanem rojtos, selyemöves feketében. Anyiszij megdermedt örömében — soha nem gondolta volna, hogy Eraszt Petrovics emlékszik rá, azt pedig még kevésbé, hogy a nevét is tudja. Hiszen mindenféle gyülevész népség fordul meg itt a küldeményekkel, most éppen ő került sorra. Adja ide.

S fáradjon be a szalonba, foglaljon helyet. Masza, vedd el T-ttulipanov úr köpenyét. Anyiszij félénken lépett be a szalonba, nem mert körülnézni, szerényen leült az egyik sötétkék bársonnyal bevont szék szélére, és csak egy kicsivel később vette a bátorságot, hogy óvatosan szétnézzen.

A szoba érdekesnek tűnt: a falakon mindenütt színes japán metszetek függtek, amelyeknek most nagy divatja volt, ezt Anyiszij is tudta. Észrevett maya zotova kereskedő nyílt kereskedelem valamilyen hieroglifákkal teleírt tekercseket, és egy lakkozott faállványon két görbe, egy hosszabb és egy rövidebb szablyát. Az udvari tanácsos a papírokat lapozgatta, s időről időre feljegyzett rájuk valamit apró aranyszínű ceruzájával.

A felesége, rá se pillantva a férfiakra, az ablak mellett állt, és unott arccal nézett ki a kertbe. Ez már elviselhetetlen. Színházba, bálba akarok menni. Kínos lenne. Nekem, végül is, teljesen keresni online seosprint. Fandorin Tulipanovra nézett, aki erre elpirult. Mert hát végeredményben mégsem hibáztatható azért, hogy ha nem is haj de mennyire, de azért ért franciául! Ezek szerint a szép hölgy egyáltalán nem madame Fandorin.

A hölgy pedig Ariadna Arkagyevna Oprakszina, k-k-kedves ismerősöm.

További a témáról